Tormay Cécile

Megvirradt és az erdők harmatos fái között elindult a nagy Pán. Boldogan, gondtalanul járt még aznap az illatos árkádiai föld felett. Vidáman nevetett a fuvalomba, telhetetlen jókedvében tele marokkal tépte a lombokat s dévajon hintázta meg magát a nedves gallyakon. Mikor felért a hegytetőre, hangos kiáltozással hívta a nymphákat, hogy vele körtáncot lejtsenek.

Megvirradt és az erdők harmatos fái között elindult a nagy Pán. Boldogan, gondtalanul járt még aznap az illatos árkádiai föld felett. Vidáman nevetett a fuvalomba, telhetetlen jókedvében tele marokkal tépte a lombokat s dévajon hintázta meg magát a nedves gallyakon. Mikor felért a hegytetőre, hangos kiáltozással hívta a nymphákat, hogy vele körtáncot lejtsenek.

Megvirradt és az erdők harmatos fái között elindult a nagy Pán. Boldogan, gondtalanul járt még aznap az illatos árkádiai föld felett. Vidáman nevetett a fuvalomba, telhetetlen jókedvében tele marokkal tépte a lombokat s dévajon hintázta meg magát a nedves gallyakon. Mikor felért a hegytetőre, hangos kiáltozással hívta a nymphákat, hogy vele körtáncot lejtsenek.

Az irodalomtörténész-író, az oktatásban és a közéletben egyaránt kimagasló szerepet betöltő Hankiss János, e kötet szerzője, annak a Nobel-díjra jelölt írónknak szentelte kiváló tanulmánykötetét, akit évtizedeken keresztül szándékosan agyonhallgattak. Ez az író egy rendkívüli asszony, Tormay Cécile. A Nobel-díj csak esély maradt, mert a személyét ért rágalmak idő előtt a sírba taszították. Hankiss a kötet első kiadásakor, 1928-ban ezt írja a ma már sokak által ismert, látnoki erejű Bujdosó könyv

"A századforduló legnagyobb magyar írónője, Tormay Cécile remekeit a mai napig hallgatás övezi. Pedig ő az a magyar írónő, akinek nagy esélye volt rá, hogy megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Ha rága...