Szvámí Ráma

Szvámí Ráma Két világ polgárai vagyunk, a belső és a külső világé. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, meg kell értenünk, miként építhetünk hidat e két világ közé. A túlzó nézőpontok sem a világ számára, sem a magunk életében nem hasznosak. Az arany középút a legjobb, azaz, ha képesek vagyunk uralkodni gondolatainkon és érzéseinken, a beszédhez és a tettekhez vezető nagyhatalmú belső késztetéseinken. Dolgoznunk kell önmagunkon! A kívánatos cél, a testi-szellemi önuralom elérése nem jelenti azt, hogy

A művészet és tudomány területén elért legnagyobb eredmények mindig a türelmes erőfeszítés következményei. Csak több évnyi felkészülés utána játssza a hegedűművész a Beethoven concertót vagy végzi az orvos szervátültetést. Ezen intenzív felkészülés nélkül a művészet vagy a tudomány nem igazán fejlődne. A jógában ugyanez a helyzet. Az út első lépései azok, amikor pihentetően alszunk, mértékletesen étkezünk és megfelelően lélegzünk. Ezek közhelyek, de megtévesztő módon azok, mivel jelentőségük nem

Ez a könyv a Tűz és fény útja első kötetének gyakorlati vonatkozású kísérőszövege, illetve annak kiegészítése és értelmezése. Azonban ez az írás, mint a filozófia és a jógagyakorlás beható műve, önmagában is megállja a helyét. Minden értelemben megalapozott filozófiai keretet szolgáltat a jóga gyakorlásához, valamint számos specifikus gyakorlatot kínál a tapasztalt tanulók számára. Az élet valójában két pont között húzódó egyenes. Az egyik végpontot születésnek, míg a másikat halálnak nevezik.

A világegyetem valódi természete az Igazság, s a tudatosság fejlesztésével felismerhetjük az örökkévalót a nem örökkévaló közepette. Két rendkívül lényeges mozdulatot kell gyakorolnunk egyszerre: az örökkévalót választjuk, a nem örökkévalót pedig nem választjuk. Ezáltal az elmét a legfelsőbb jóhoz láncoljuk a nem ragaszkodás, vagyis a szeretet legmagasabb rendű formája által, s örömünket leljük abban, hogy mindent szeretünk. Háttérbe szorítva önös késztetéseinket lehetséges az Önvalóval (Átman),