Sc Editura

1. Az a szerencse vagy csapás ért, hogy két században éltem, élek. Szomorúan, néha kétségbeesetten, néha röhögve nézem, amit a Teremtéssel művelünk. Mi, emberek. A kedves (ez is hazugság, hátha kedvetlen) olvasónak nem kell példálóznom, a dolgok, a kétségbeejtő tények önmagukért beszélnek. Természet, óceán, család, Isten, gyerek, férfi, nő (bocsánat: nő, férfi) fogalmak, a józan ész határait messze túllépve, eszelős, irracionális támadásnak vannak kitéve napról napra. S bizony, a Sátán ellen nem

Gyermekverskötet Emlékbe zár az Emlék-bazár ott minden megtalálható vagy elővarázsolható éjjel-nappal nyitva tart bármikor betérhetek megnézhetem a polcokon a színes árukészletet.

Minden bizonnyal mióta színház a színház (s ennek pedig van vagy háromezer esztendeje), nálam sokkal pallérozottabb elmék is feltették már maguknak ezt a kérdést, és megpróbálták összetevőire bontani azt a rendkívül bonyolult erőátvitelt, amelynek eredőjeként a mindenkori nagyérdemű publikum megismerheti a szellemi megtisztulás - ama bizonyos katarzis - semmi mással össze nem hasonlítható erejét. Minden bizonnyal könyvtárakra rugó irodalma van már az ezen kérdéskört körbejáró szaktanulmányoknak,

Novellát könnyű írni. Minya bá rám kacsint, huncutul mosolyog, látom, hogy már megint nem bír az eszével. Csakugyan kezdi a csínytevést, mit csak le kell írni, s kész a novella. De magamról, az életemről, önvallomást, önéletrajzfélét... Valamikor színésznek és színműírónak készültem, a népszínmű újjáteremtéséről is álmodoztam. Asztalfiókomban halommal áll a sok régi, félben maradt műalkotás... Aztán pap lettem, kálomista pap. Aztán háború jött, mikor a múzsák hallgatnak. Úgy tudtam, hogy az eny

Az Erdély-szerte elismert publicista, Kacsó Sándor, a Brassói Lapok főszer­kesztője 1940 őszén egyik napról a másikra állás nélkül marad, a három­gyermekes családapa válaszút elé ke­rül: a több mint kétszázezer, Észak-Erdélybe menekülő magyarral tart, vagy vállalja "az ismeretlen sors"-ot, a bizonytalanságot, a semmi jóval nem kecsegtető magyarellenes kilengése­ket. "Gyors reagálású", 1941-ben megjelent regénye az 1940 őszén-telén Brassóban megélteket tükrözi. A kötetbe felvett versek Kacsó Sánd

Be kell vallanom, hogy a legtöbb írásom nem csak belső indításból született, hanem mások ösztönzésére, felkérésére. De nem tartalmuk tekintetében. Abba soha senkinek nem volt beleszólása, s ha valaki mégis megengedte magának, azonnali kenyértörés lett a vége, amint az e kötet lapjaiból is kitűnik. Ugyanakkor hozzátehetem, hogy a '90-es években közírásaimnak nagy részét románul publikáltam abból a racionális elgondolásból, hogy sajátos kérdéseink feltárásával főképp a többségi társadalmat kell m

Ambrus Lajos nem egyszerűen a közösség nevében szól - sorai között őrzi azokat a hangokat is, melyek a felelősség ridegebb tájait írják körül. Gyakran használja a biztos-pontos identitású többes számot, mely eszköz a kezében, megnyerő rítus a versben. Kötetében úgy egyesül az individuum önkeresése és a közösségi indítattás, hogy mindvégig természetesnek érezzük a " megmentett hűség" jegyében fogant kifejezésmódot. A költő visszafogottsága - saját magával szemben - ugyanakkor az értékválasztások

A Kriterion Téka-sorozatában megjelenő kötet a székely vértanú, Horváth Károly húgának visszaemlékezéseit gyűjti egybe, Somogyi Gréta szakértő gondozásában. "A visszaemlékezések, emlékiratok nagyon fontos forrásai a történészeknek, hiszen egyéni véleményt fogalmaznak meg, de éppen emiatt némi fenntartással kell ezeket kezelni. Közreadásuk indokolt, mert olyan társadalom-, család- és kortörténeti új információkkal gazdagítják a tudományt, ami segít az események szélesebb spektrumú megértésében é

Ezek az írások huszonhét év során (1985-2012) születtek. Aktualitásukat sajnos nem veszítették el, de némileg magukon hordják megírásuk korának szemléletét és hangulatát. (...) Az igazság az, hogy igen sokan boldogtalanok vagyunk. Ez nagyrészt abból származik, hogy az individualizmus, amely csak úgy csöpög a társadalomból képtelenekké tett bennünket arra, hogy ténylegesen életünk párja, családtagjaink, jó ismerőseink, a velünk egy nézeteket vallók, valamint egy nyelvet beszélők társai tudjunk l

Mindaz, amit Hunyadi Jánosról eddig leírtak, hatalmas "per" anyagává áll össze. Ha ezt megpróbáljuk áttekinteni, a feudális genealógiai szemlélettől fokozatosan eljutunk a faji szemléletig, aztán az internacionalizmusig - és vissza. Könyvünk az eredetvita fordulatait mutatja be, és egyben a vita meghaladására figyelmeztet, miként arra Márton Áron intett, amikor 1956 nyarán az 500 éves Hunyadi-évforduló alkalmával magyar és román kormányküldöttség ment koszorúzni Gyulafehérvárra, Hunyadi János s

Günter Kunert a második világháború utáni időszak egyik legsokoldalúbb, legtermékenyebb német írója, költője. Sajátos nyelvezetű, tartalmilag ötletgazdag, intellektuálisan igényes szerző. Munkássága közel száz önálló könyvet foglal magába. Természeti képeket megjelenítő verseiben elmaradhatatlan a lappangó veszély érzése. Günter Kunert lírája többnyire a beszédszerű előadásmód jellemző. versei gyakran diagnózisok, prognózisok, mérlegek. A jelen kötet verseiben, melyek zömét a századforduló után

Nem kávézaccban vagy bal tenyeremen - homlokom közepén az élet- és sorsvonal: kódolt múlt és jeltelen jelen. (Némi sejtett jövő is talán.) Jó nem vagyok, szemtelen viszont igen. Elkéstem, mint egy rossz vonat. (De áttűnök a hátterek sejtfalán.) Curriculum vitae

"Állítólag van egy nép vagy törzs, vagy legalábbis létezett egykor, amelynek tagjai szokás szerint minden este egy korsóba dobnak egy fehér vagy fekete kavicsot, ki-ki a magáéba aszerint, hogy jó vagy rossz napja volt. Aztán, ha meghal valaki, összetörik a korsót, és megszámolják a kavicsokat. Ha sok a fehér, azt mondják: meghalt egy boldog ember. Ha sok a fekete: meghalt egy boldogtalan. Nekem tegnapra és mára nagy, fehér kavics dukál. Ha nem válaszolsz temérdek levelemre, holnaptól kedvesnéném

Ez a könyv egy apró darabokból (jegyzet, tárca, vázlat, karcolat, szösszenet stb.) felépülő, végteleníthető (végtelen) monológ, ennek szinte minden regiszterével: magánbeszéd, fohász, ima, segélykiáltás, "akkorismondomamagamét-mindig", amelyben egy értelmiségi a századvégén (XX.) és a századelőn (XXI.) számbaveszi külső- és belső környezetét, saját világát, e környezet és világ külső-belső "állapottyát"; teszi mindezeket aggodalommal, tenniakarással, jobbító (leíró) szándékkal. Közben pedig doho

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi és Agrártudományi Szakosztályának szervezésében 2011. április 11-én emlékülést rendeztek Nyárády Erazmus Gyula, a nagy hírű gondolat, hogy Váczy Kálmán és Bartha Sándor 1988-s könyvét (Nyárády Erazmus Gyula a természettudós) újra közzé kéne tenni. A tervezgetés rendjét úgy döntöttük, hogy kiegészítjük a kötetet az emlékülésen elhangzott szövegekkel. Kutatásainknak talán legfontosabb eredménye, hogy Váczy Kálmán hagyatékában megtaláltuk a kéziratban

Ha sematikusan akarnánk összefoglalni Kemény művészetét, azt lehetne mondani, hogy Kemény a kínos helyzetek művésze. Eleme a lelki zsákutca. Akkor találja meg a hangját, amikor valamelyik alakját olyan helyzetbe hozza, hogy akármit tesz, rettenetes következményei lesznek. Ilyenkor önkínzó gyönyörűséggel tudja felfejteni a gondolat és a szenvedély minden szálát, utánamenni minden gyötrő lehetőségnek, ami a pusztulás felé visz. A determinizmusnak is az a művészi jelentősége az ő számára, hogy zsák

Hatalmas társadalom- és korrajzában Balzac - Victor Hugo szavaival élve - "ábrándokat tépett szét, reményeket oszlatott el, álarcokat szakított le". A pénzért, a dicsőségért és a hatalomért tülekszik mindenki, polgár, pap, kurtizán, művész. Ebben az öldöklő küzdelemben mindenki mindent elárul, barátságot, szerelmet, s aki nem elég gátlástalan, mint Lucien is, az menthetetlenül elbukik.

Elváltak, és Dobay nekivágott a Jungerwald felé vezető útnak. Leszegte a fejét, és erőteljes lépésekkel taposta a csikorgó havat. (...) Újra hallotta a saját szavait, amelyeket a főparancsnoknak mondott, s amelyek készületlenül, önként szaladtak ki a száján. Merészség volt, de nem bánta. Eddig is így kellett volna, és ezután így kell! Szembefordult a széllel, és lassan kitisztult a feje. Világos, hogy a megalázottakhoz tartozik, és a rabtartó hatalomhoz semmi köze. Nem fogja tovább játszani ezt

A tanulmánykötet a gyermekirodalom két markánsnak mondható műfajával foglalkozik: a verssel és a mesével, egyaránt figyelve az összmagyar és az erdélyi magyar irodalomra. [...] Igyekszem rávilágítani a gyermek és a felnőtt eltérő befogadási módozataira, vagyis arra, hogy a felnőttek a gyermekek meséit parabolisztikusan értelmezik. Éppen ez lenne a járható útja a gyermekirodalom tágabb olvasói befogadásának, mivel megnevezésével ellentétben nemcsak gyermekekhez szól, hanem felnőttekhez is, a társ

Etimo apót igen nagy tudású, bölcs és éles elméjű emberként ismerik, aki a világ minden kérdésére tudja a választ. A közeli völgy falujának lakóit azonban nemcsak tudásával, de jóságával, emberszeretetével is lenyűgözi. Egy nap azonban egy ifjú, harcias király érkezik a vidékre, aki arra kényszeríti az apót, hogy tartson vele az udvarába. Mint kiderül, a király az ő bölcsességére áhítozik, azt szeretné, ha eligazítaná a világ dolgaiban. Etimó apó tizenöt éjszakán át mesél a hódítónak, s csodálat