Racio

A Vincze Géza (1889-1964) A Kalota partján című kötete hosszú ideig kiadásra várt a Duna-melléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában. A szerző református lelkészként és irodalomtörténészként elsősorban a két világháború közötti és közvetlenül azt követő időszakban foglalkozott a családja rokonaként számon tartott Ady Endre életrajzával és költészetével. Emellett Ady édesanyjának volt a fia halála után támasza és segítője. Jelen kötet az 1950-es években nyerte el végső formáját, a szerző

Az irodalomtörténet-írás Lévay Józsefet az "Arany-kör", az "irodalmi Deák-párt", a "népnemzeti iskola" másodvonalának tisztes, ám kevéssé izgalmas lírikusaként tartja számon. Minden bizonnyal ezzel a besorolással és értékeléssel magyarázható, hogy igencsak mérsékelt az életmű felé irányuló szakirodalmi figyelem. Látványosan jelzi ezt, hogy az első és mindmáig egyetlen Lévay-monográfia több mint száz évvel ezelőtt, még Lévay életében jelent meg. Szembetűnő ugyanakkor, hogy az irodalomtörténeti re

"Ebben a könyvben olyan témát vizsgáltam, amely egyrészt nagyon kézenfekvő a kérdésfelvetések formájában, másrészt nagyon összetett és bonyolult a lehetséges válaszokat tekintve. Mit láthattak reformkori költőink az őket körülvevő valóságból: tárgyakból, fényekből, emberekből, képekből? Miként formálták ezt a sok vizuális tapasztalatot verssé? Milyen lehet a viszony ezen két érzékelési és kifejezési tartomány, a látvány és a szóban megformált világ között? Ez a kutatási irány - talán éppen azért

"Amennyiben a romantikával kezdődő irodalom mediális szempontból a tömegméretekben terjesztett nyomtatványokból kihallható (kiolvasható) beszéd irodalma a néma és magányos olvasásaktusok során, akkor ehhez mindenekelőtt olvasói imaginációra, a memóriában anyagtalanul tárolt nyelvi-szemantikai kapacitások működésére van szükség. A könyv materialitása és a befogadás ezen immaterialitása azonban - az -üzenet jelentése- szempontjából - nem két eredendően különböző és összekötésre váró entitás. Az ol

Az antik esztétikai, retorikai és irodalmi szövegeket tárgyaló kötet alapkérdése az, hogy az európai művészet- és irodalomelméletet alapjaiban meghatározó szerzők (Platón, Arisztotelész, Cicero, Pseudo-Longinos) milyen szerepet tulajdonítanak a műalkotások megértésében az affektív - vagyis érzelmi, indulati, valamint a lelket a testtel az érzékelés és az átérzés különböző modalitásaiban összekapcsoló - összetevőknek. Mit jelent a művészet tapasztalatában az, ha a műalkotással találkozó embert ha

A történetek megértése első lépésben többnyire morális megközelítésen alapul. Ennek során a cselekvéseket, történéseket és karaktereket a jó-helyes és a rossz-gonosz tengelye mentén, az ábrázolt világot pedig az igazságosságról alkotott elképzelésünk tükrében értékeljük. A morális magyarázatok vizsgálata ennek ellenére viszonylag kevés teret kapott a szűken vett irodalomtudományos vizsgálatokban: nem képezte tárgyát sem a klasszikus filológiai kutatásnak, sem a modern irodalomelméleteknek, sem a

Jelen kötet József Attila életművének egyes fontos csomópontjait elsősorban nyelvi-poétikai szempontból vizsgálja, a benne szereplő tanulmányok nem pusztán egyes verseket vagy hagyományos értelemben vett vonulatokat, alkotói korszakokat tekintenek át. Jószerével mindegyik itt olvasható írást vagy az életmű átfogóbb kérdései, vagy ezzel együtt, de akár ezen túl szisztematikus kultúra-, nyelv- és szubjektumelméleti problémák foglalkoztatják. A kötet tehát nem pusztán József Attila életművének bizo

A detektívtörténet a krimi egyik legsematikusabb, ugyanakkor számtalan variációt megengedő válfaja, amelyet minden jelentősebb irodalomelméleti iskola vizsgálat tárgyává tett, amellett számos filozófiai és szociológia megközelítése is létezik. A kötet szerzői - Bene Adrián, Benyovszky Krisztián, Domsa Zsófia, Farmasi Lilla, Horváth Márta, Kálai Sándor, Mikola Gyöngyi, Orosz Magdolna, Simon Gábor, Szabó Erzsébet, Szabó Judit, Szilvássy Orsolya - a detektívtörténetet kognitív poétikai szempontból

A vámpírfilmek alakulástörténetében a hagyománykövető darabok mellett folyamatosan jelen vannak a műfaj megújításával, újraértelmezésével kísérletező filmek. Hlavacska András monográfiája négy összehasonlító elemzésen (Vámpír a díványon, A vámpír árnyéka, Hétköznapi vámpírok, Csadoros vérszívó) keresztül mutatja meg, hogy a kortárs alternatív vámpírfilmek a zsáner megújítására törekedve hogyan találnak vissza a gyökereikhez, Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakula című regényéhez. Egyúttal arra i