Polcz alaine

A felnőtt író és pszichológus, az éles szemű, mégis együtt érző megfigyelő szemével látjuk a két háború közötti „román világban” Kolozsvár, Vízakna és Bukarest között hányódó családot, a megélhetésért szívós harcot folytató édesanyát, a hébe-hóba felbukkanó apát, akinek ügyvédi praxisát a magyar kisebbséget sújtó diszkrimináció veszélyezteti, a testvéreket és féltestvéreket, a közelebbi és távolabbi rokonokat – megannyi elgondolkodtató sors, dokumentumértékű megfigyelés a Polcz Alaine hagyatékáb

Ennek a Polcz Alaine-nel folytatott beszélgetéseimből készült, először 2007-ben megjelent könyvnek a sikere nyomán már 2012-ben elkezdtem gondolkozni egy olyan, utószóval bővített második kiadáson, amely beszámolna arról, mi minden történt Alaine halála óta a jobb életvég elérése érdekében. Nyugaton, ahol sok minden megvalósult abból, amiről beszélgettünk, illetve itthon, ahol jószerével semmi. Ám be kellett látnom, hogy pusztán a kérdésfelvetés is messze túlmenne egy utószó szokványos keretein.

Ennek a Polcz Alaine-nel folytatott beszélgetéseimből készült, először 2007-ben megjelent könyvnek a sikere nyomán már 2012-ben elkezdtem gondolkozni egy olyan, utószóval bővített második kiadáson, amely beszámolna arról, mi minden történt Alaine halála óta a jobb életvég elérése érdekében. Nyugaton, ahol sok minden megvalósult abból, amiről beszélgettünk, illetve itthon, ahol jószerével semmi. Ám be kellett látnom, hogy pusztán a kérdésfelvetés is messze túlmenne egy utószó szokványos keretein.

Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját megosztva, őszinte hangjával támogatja mindazokat, akik félnek saj

Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját megosztva, őszinte hangjával támogatja mindazokat, akik félnek saj

  

"Ötvenéves barátság fűzött Nemes Nagy Ágneshez. Ott voltam vele betegségében az utolsó évben, hetekben, napokban, a halála napján és óráján - míg elvitték a lakásból, és valahogy mégsem ismertem fel, hogy mi történik. A szellemi harcok közöttünk (előzőleg és akkor) elfedték a nyilvánvalót. Filozófiai, emberi és halálküzdelmének problémáit megírta előre, de erre csak a temetésen döbbentem rá, hallgatva a búcsúbeszédeket. Pedig mondjuk, oktatjuk, tanuljuk, hogy mindenki saját halálát éli, teljes s

Ennek a Polcz Alaine-nel folytatott beszélgetéseimből készült, először 2007-ben megjelent könyvnek a sikere nyomán már 2012-ben elkezdtem gondolkozni egy olyan, utószóval bővített második kiadáson, amely beszámolna arról, mi minden történt Alaine halála óta a jobb életvég elérése érdekében. Nyugaton, ahol sok minden megvalósult abból, amiről beszélgettünk, illetve itthon, ahol jószerével semmi. Ám be kellett látnom, hogy pusztán a kérdésfelvetés is messze túlmenne egy utószó szokványos keretein.

  

"Ötvenéves barátság fűzött Nemes Nagy Ágneshez. Ott voltam vele betegségében az utolsó évben, hetekben, napokban, a halála napján és óráján - míg elvitték a lakásból, és valahogy mégsem ismertem fel, hogy mi történik. A szellemi harcok közöttünk (előzőleg és akkor) elfedték a nyilvánvalót. Filozófiai, emberi és halálküzdelmének problémáit megírta előre, de erre csak a temetésen döbbentem rá, hallgatva a búcsúbeszédeket. Pedig mondjuk, oktatjuk, tanuljuk, hogy mindenki saját halálát éli, teljes s

Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját megosztva, őszinte hangjával támogatja mindazokat, akik félnek saj

  

"Ötvenéves barátság fűzött Nemes Nagy Ágneshez. Ott voltam vele betegségében az utolsó évben, hetekben, napokban, a halála napján és óráján - míg elvitték a lakásból, és valahogy mégsem ismertem fel, hogy mi történik. A szellemi harcok közöttünk (előzőleg és akkor) elfedték a nyilvánvalót. Filozófiai, emberi és halálküzdelmének problémáit megírta előre, de erre csak a temetésen döbbentem rá, hallgatva a búcsúbeszédeket. Pedig mondjuk, oktatjuk, tanuljuk, hogy mindenki saját halálát éli, teljes s

Polcz Alaine a Hospice Alapítvány létrehozója, író és pszichológus volt, aki a gyermekpszichológia és tanatológia területén is kiemelkedőt alkotott, és akit a halál és a gyász témaköre kiemelten foglalkoztatott. Ebben a könyvében a különböző történelmi korok és civilizációk halál- és gyászrítusának bemutatása mellett a mai modern ember tanácstalanságára is kitér, aki a régi hagyományok kiveszésével egy időben gyakorlatilag eszköztelenné vált, ezért keresi az utat, hogyan tudná elfogadni és f

Gyászban lenni megkerülhetetlen pszichológiai tapasztalat. Polcz Alaine szerint kapcsolatunk az eltávozottal életünk egyik leglényegesebb problémája, mégis alig tudunk valamit a gyászról. Míg régen rítusok segítették a gyászolót vesztesége feldolgozásában, manapság a halált tabu övezi, és ez nagyban nehezíti a gyászmunkát. Márpedig ha a bennünket ért súlyos veszteség után nem tudunk gyászolni, mert ehhez nincs kapaszkodónk – hiszen nem áll már rendelkezésre olyan társadalmi hagyomány, ami megsza

Polcz Alaine a Hospice Alapítvány létrehozója, író és pszichológus volt, aki a gyermekpszichológia és tanatológia területén is kiemelkedőt alkotott, és akit a halál és a gyász témaköre kiemelten foglalkoztatott. Ebben a könyvében a különböző történelmi korok és civilizációk halál- és gyászrítusának bemutatása mellett a mai modern ember tanácstalanságára is kitér, aki a régi hagyományok kiveszésével egy időben gyakorlatilag eszköztelenné vált, ezért keresi az utat, hogyan tudná elfogadni és fel

Gyászban lenni megkerülhetetlen pszichológiai tapasztalat. Polcz Alaine szerint kapcsolatunk az eltávozottal életünk egyik leglényegesebb problémája, mégis alig tudunk valamit a gyászról. Míg régen rítusok segítették a gyászolót vesztesége feldolgozásában, manapság a halált tabu övezi, és ez nagyban nehezíti a gyászmunkát. Márpedig ha a bennünket ért súlyos veszteség után nem tudunk gyászolni, mert ehhez nincs kapaszkodónk – hiszen nem áll már rendelkezésre olyan társadalmi hagyomány, ami megsza

Polcz Alaine regénye életének talán legnagyobb megpróbáltatását idézi fel, a második világháborúban fiatal asszonyként átélt borzalmakat. Saját meggyalázásának megrendítő történetét elmesélve hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örökérvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról. „A világtörténelem falára festett magánfreskójából” a háború emberi – kegyetlen és esendő – arca is feltárul az olvasó előtt.„Az egyik orosz volt rajtam. Hallottam, ahogy a mennyezetről egy női hang csapott le: anyu,