Plinius

Ifjabb Plinius

Pli­ni­us is ember volt: foly­ton vér­zett az orra, aszt­más is volt, meg túl­sú­lyos, de per­sze több­kö­te­tes mun­ká­já­ban ra­gyo­gó módon tér­ké­pez­te fel és ne­vez­te nevén a ter­mé­sze­ti világ min­den je­len­sé­gét. Jól meg is kapta a ma­gá­ét: ami­kor fel­ol­va­sott a vi­rá­gok­ról, annyi vi­rág­szir­mot szór­tak elébe, hogy majd meg­ful­ladt a foj­to­ga­tó szag­or­gi­á­tól. A Római Bi­ro­da­lom is ci­vi­li­zált volt a maga mód­ján, bár nem volt se wi­ki­pé­dia, se ér­zés­te­le­ní­tő

Idősebb Plinius Természetrajza (Naturalis historia) a teljesség igényével foglalja össze az antik natura-fogalom körébe tartozó jelenségeket. Az enciklopédia ismertségét és elismertségét évszázadokon át a benne foglalt tudományos, illetve tudománytörténeti információk gazdagsága tartotta fenn. A Természetrajzot azonban nemcsak a tartalomnak, hanem a szövegfajtáknak is kivételes komplexitása jellemzi. Az utóbbi évtizedek nemzetközi kutatása egy megújult Plinius-képet vázol fel, amely a szövegérte

Plinius Naturalis Historiájának VI. könyve a hatalmas mű földrajzi könyvei közé tartozik(III.-VI. könyv), melyek az akkor ismert világ leírását tartalmazzák. Ezek között az egyik legérdekesebb a VVI. könyv, mivel az akkoriban leginkább csodált országokat, Indiát, Taprobanét (Srí Lanka) és Arabiát foglalja magába.