Magvető Könyvkiadó

Okudzsava a nagy előd, Lev Tolsztoj után ismét szembesíti Napóleont és Oroszországot. Nem szolgáltat igazságot a „korzikai lángelmének”, „Hannibál késői utódjának”, csupán alaposan, XX. századi nézőpontból szemrevételezi azt az orosz társadalmat, melyet Tolsztoj a Háború és béké-ben méltónak ítélt arra, hogy példaként álljon Európa előtt. Ebben az ízig-vérig modern regényben, mely egyszerre érzelmes szerelmi történetek sora, meditáció az orosz fejlődés sajátosságairól, töprengés a lét nagy kérdé

Gradus ad Parnassum lépcső a Parnasszusra. A tudatos művészi létet, a tudatos művészi utat, a tudatos művészi fejlődést jellemzi ez a kifejezés. Baldus János, egy Mária Terézia korabeli, egyedülállóan tehetséges magyar orgonista művésszé válásának küzdelmeiben a szerző a tőle megszokott áttételességgel-álarcossággal önmagáról vall. Hősében nem életrajzszerű, hanem gondolkodás-, magatartás- és érzésbeli előképét rajzolja meg, művészi-lelki énjét teremti vissza a XVIII. századi Kőszeg és Bécs vilá

Az írások témája a magyar irodalom- és sajtótörténet, a huszadik század ideológiai és kultúrpolitikai problémái. Nyerges szívesen foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a népi – urbánus ellentét, a sajtóval kapcsolatos előítéletek stb. Módszere sajátos: a szerző a korbeli sajtó különböző pártállású lapjait szembesíti egymással, illetve az utókorban a kérdésről kialakult nézetekkel. A mintegy száz írásból álló kötet számos korábban ismeretlen és meglepő tényt feltár, nem tisztelve sem bal – sem jobb

Németh ​László pályakezdő éveire visszaemlékezve így ír kisregényeiről: „…Az Akasztófavirág tulajonképpen nagyon is nemes virág volt, s csak azért lett belőle akasztófavirág, mert a regény végén felkötötték. Mélyén ott bujkált az elkallódó magyar paraszt adys, móriczos, Szabó Dezső-s motívuma: Turi Dani és Hortobágy poétája volt a hős egy személyben, de azért összegyűjtött munkáim közül mégsem tagadhatnám ki ez a legregényszerűbb regényem, s ha az Osvát által megdicsért tulajdonságokat kissé erő