Magvetö

Kodolányi 1922 és 1933 közötti írott rövidebb elbeszéléséit tartalmazza a pünkösdi dáridó .

Párizs sokarcú, bonyolult város. Könnyen eltévedne benne, aki térkép nélkül próbálna megtalálni egy bizonyos csöndes kisvendéglőt, a Mennyei Birodalmat, ahol „görög ételeket" ajánl egy kopott táblácska, vagy az Aranyhab Sörözőt keresné, ahol délután a Morani-trió játszik, s a Miramar mozit, ahol színes szuperprodukciókat adnak szerelmesekről szerelmeseknek. Pedig csak a Montparnasse-ra kell eltalálni, és akkor megvan a napi program! De nehogy hétfőn akarjon valaki „görög ételeket" enni, mert hét

Kertész Imre elbeszélése épp negyven éve, még a Sorstalanság írása közben született, de nem jelent meg eddig a Magvető életműsorozatában. Az ószövetségi Káin és Ábel történetében a jó kiszolgáltatottsága és a bűn diadala foglalkoztatta az írót. A pontos és szenvtelen elbeszélésmód teszi megrendítővé és kortalanná Kertész írását.

A férfi a hátán feküdt, és üveges szemmel meredt a mennyezetre. Furcsán elszürkült kezei úgy kaparták a szőnyeget, mintha valami lassú, türelmes ujjgyakorlatot végezne drapp, bő kabátja nyitva volt, és fehér ingét a szíve fölött szinte vidáman tarkította a vér. Bill térdre rogyott, és megint csak meglepődve hallotta saját, idegennek tűnő hangját: – Joe! Az isten szerelmére, Joe. – Nem nyúlt sógora testéhez. Az üveges tekintet lassan eltűnt a férfi szeméből. szeme csigalassúsággal oldalra fordult

Tartalom: Keserű, foglalkozására nézve irodalmi szerkesztő, megpróbálja felkutatni különös barátja, B., az író utolsó, eltűntnek hitt regényét. Annál is inkább, mert B. éppen a rendszerváltás idején, 1990-ben öngyilkosságot követ el. Mi motiválja végzetes tettét? Demonstráció? Rezignáció? Hagyatékban maradt drámájában ugyanis B. kísérteties előrelátással megírja Keserű és baráti köre jövőjét. Azt, hogy hogyan csúszik ki majd kezükből a saját életük, s hogyan válik úgynevezett valósággá mindaz, a