Lazi Könyvkiadó

Francesco Petrarca élete végéhez közeledve alkotta meg legjelentősebb filozófiai művét A tudatlanságról címmel. Az írás kiindulópontja az, hogy az idősödő, széles körben elismert költőt négy velencei ifjú megtámadta azzal, hogy „jó ember ugyan, de valójában tudatlan”. Ez a tudatlanság azonban – amint az egyértelműen kiderül az olvasó számára – nem egyéb, mint ismeretelméletileg megalapozott kétely a természettudomány vezető szerepével kapcsolatban. Petrarca elsőként ismerte fel a nyugat-európai

Giovanni Della Casa, beneventói érsek, a Velencei Köztársaság pápai nunciusa a 16. századi olasz irodalom, és ezen belül a petrarkista költészet egyik legjelentősebb alakja. Európai hírnevét azonban a halála után két évvel, 1558-ban megjelentetett Galateónak  köszönheti. A mű a legjobb boccacciói-firenzei nyelvi hagyományt folytatva született meg azzal a szándékkal, hogy – a helytelen modor szellemes, szarkasztikus felvázolása mellett – az udvariasság és a jólneveltség legfontosabb szabályaival

Mécs László premontrei szerzetes, költő és lapszerkesztő a két világháború közötti vallásos líra meghatározó egyénisége, a kisebbségi magyarság egyik szószólója. Versei közül sok kapcsolódik a karácsonyhoz és az ünnep lelkiségéhez. E kötet oly módon válogat belőlük és fűzi össze őket, hogy olvasásukkal szinte észrevétlenül vonódunk bele a téli hangulatba: a tar ágak szaggatta ég, a gyémánt-homokként csillogó hó és a fagyos, jégvirágos fehérség burkába, mely már magában hordozza a karácsony ígére

Két, Illyés Gyula által feldolgozott magyar népmese, a Ludas Matyi és a Három kívánság, az angol fordításukkal együtt kapott helyet ebben a pazarul illusztrált kötetben.

A 16-17. század fordulóján élt itáliai szerző, Giulio Cesare Capaccio, Tanmesék-Apológusok című műve, amely magyar fordításban először jelenik meg, az európai művelődéstörténetben, a tanmesék műfaján belül sajátos helyet foglal el. Az ókori görög-latin tan- és állatmese irodalom újragondolásával Capaccio a fabula alfajtáját, az apológust részesítette előnyben, kora eszmeiségéhez igazítva és megőrizve vagy éppen módosítva a mesék morális tanítását. A tanmesegyűjtemény amely több alkalommal látott

„Erdélyben történelmi sorsvállalás a költészet, a magyar költőnek egyszersmind hitvallónak is kell lennie. Dsida Jenő rövid életét végigkísérte a megváltás hite és drámája, az a bizonyosság, hogy zaklató kérdéseire a létnek egy magasabb rendjében kaphat majd választ. A keresztény költő igazi hangja azokban a vallásos verseiben szólal meg, amelyek a megváltást keresik, a megváltás művében kívánnak személyes részt vállalni. Dsida az „imitatio Christi” drámaiságát ismeri fel, azt a szenvedést és me

Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve, egy sűrű lombú fa alatt húzta volna meg magát, ez azonban odaszólt neki: Állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak. Ezzel utasította el féltében a többi fa is. Az Úrnak ellenségei már a nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát: Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is v

„Élet és elmúlás, virág és hervadás, harmat és őszi dér, szerelem és csalódás: s ki van merítve ennek az unalmas életnek összes változata." „Minden ember asszony elől vagy asszony után szalad." A száz éve elhunyt Ady Endrére emlékezünk az írásaiból vett megfontolandó gondolataival.