Kiadó Zsidó

Az alkimisták mindannyin kabbalisták is, így az okkult hagyományhoz, ezzel az alkímiához is a kabbala adja a megértés kulcsát. A kabbalisztikus módszer és technika behatolt bizonyos alkimista írásokba és azok nyelvi szimbolikájába. Ezekből a leghíresebb, de legtitkosabb könyv az Es Maceref, azaz az Olvadó tégely tüze című értekezés, amelyet soha nem nyomtattak ki, és amelynek kéziratai ez idáig hozzáférhetetlenek voltak.

Az alkimisták mindannyin kabbalisták is, így az okkult hagyományhoz, ezzel az alkímiához is a kabbala adja a megértés kulcsát. A kabbalisztikus módszer és technika behatolt bizonyos alkimista írásokba és azok nyelvi szimbolikájába. Ezekből a leghíresebb, de legtitkosabb könyv az Es Maceref, azaz az "Olvadó tégely tüze" című értekezés, amelyet soha nem nyomtattak ki, és amelynek kéziratai ez idáig hozzáférhetetlenek voltak.

Nem tudom eldönteni, hogy könyvemet melyik műfajba soroljam. Dokumentumokat és szatírákat újraközlő, terjedelmes esszéregény született? Rekviem a pesti humorért? Emlék- és szellemidézés? Szabad a gazda. A szereplők egytől egyig a valódi nevükön szerepelnek. Hitelrontásért egyikük sem perelhet be, mert nincsenek az élők sorában. () Ahol tények nem álltak a rendelkezésemre, ott az emlékeimet idéztem fel, és rekonstruálni próbáltam az eseményeket. Valószínűleg nem tévedtem sokat. Tabi László nap

A történelmet fenyegető legveszedelmesebb fegyver a feledés. Volt egy pogrom Miskolcon, 1946-ban. Alig több mint egy évvel a második világháború után, azok után, hogy hatmillió zsidót, köztük háromszázezer magyart a nácik, a nyilasok, és az emberek közönye elpusztított. Az új forint megjelenése előtti napon történt. Hogy ki volt a felbujtó, ki szította az indulatokat, miért oltottak ki négy életet, kinek álltak érdekében a kegyetlen gyilkosságok azóta sem derült ki. Benedek István Gábor felkavar

kortárs orosz regény

Ma Budapesten, a Dohány utcai zsinagóga előtti tér Herzl Tivadar - azaz Theodor Herzl - nevét viseli, mert itt állt valaha az a ház, amelyben 1860-ban a világra jött ,,a zsidó állam megálmodója", ahogy az emléktábla írja. Itt is élt, és a budapesti Evangélikus Gimnáziumot látogatta, amíg tizennyolc éves korában Bécsbe nem költözött a család. Herzl, aki az Osztrák-Magyar Monarchia liberális légkörében nevelkedett, valójában nem politikusnak született, hanem sokkal inkább gondolkodónak; az antisze

A kötetbe sorolt, az elmúlt hét-nyolc évben keletkezett esszéknek egy (a Kádár József-reminiszcencia) kivételével, bár többnyire akaratlanul, a "zsidó-problematika" a kovásza. Az egyes írások a szerző reményei szerint többségükben önmagukban is "megállnak", az alkotói szándék pedig kettős: a könyvet egyfelől újabb adaléknak szánom egyik történészi rögeszmém, az általam (Szemere Bertalan, Kemény Zsigmond, Takács Péter és Tóth Zoltán nyomán) "nemesi polgárisodásnak" nevezett jelenségcsoport a magy

"Két zsidó utazik a vonaton" - mondja kötete bevezetőjében Adam Biro. - "Közép-Európa minden zsidóvicce így kezdődik, vagy legalábbis majdnem mindegyik. Önök azt mondhatják: a történelem, a mi történelmünk immár nem engedi, hogy vonatokról félvállról beszéljünk. Hiszen borzalmas emlékeket ébresztenek a zsidókban. De ez a hagyományos mondat, amellyel több mesém is kezdődik, korábbról való, még abból az időből, amikor a vonatok még senkit nem vittek a halálba... Abban az időben az utazásokat számo

Hernádi Miklós 1987 és 2011 között keletkezett szociológiai írásai, melyek fő témái a zsidó önazonosság problémái, a magyar és nemzetközi antiszemita kommunikáció s a holokauszt, illetve a magyar-zsidó irodalom és művészet válaszútjai, sokszor fájó és súlyos kérdéseket feszegetnek. A bennük következetesen képviselt, a magyar-zsidó együttélésről megfogalmazott, igen határozott társadalomtudományi álláspont, mely a magyar szellemi mezőnyben sajnálatosan ritka, szoros egységet teremt az írások közö

A könyv egyrészt a magyar zsidóság 1867 és 1920 közötti asszimilációs erőfeszítéseit kutatja, másrészt ezt párhuzamba állítja a Nagy-Britanniában zajló hasonló törekvésekkel. Mindkét esetben a többségi társadalom nézőpontjából vizsgálja az eseményeket és folyamatokat. A könyv fő állítása, hogy az asszimilációs program mindkét országban sikertelen volt, és a többségi társadalom mindkét országban hasonlóan türelmetlen reakciókkal felelt a nem reformált zsidók jelenlétére. Az „zsidó kérdés” elnevez

A hétköznapokban minden szülő szembesül azzal a fogas kérdéssel, hogy mennyire lehet engedékeny vagy éppen szigorú a csemetéjével. A korlátok felállítása cseppet sem könnyű dolog, és a család valamennyi tagjától rugalmasságot kíván, hiszen a gyerekeink ugyanúgy folytonosan változnak, fejlődnek, mint mi magunk. Ám a szüntelen változás ellenére szükség van bizonyos szabályokra, amelyeknek következetes betartása és betartatása biztos, szilárd alapot teremt a családnak mint közösségnek. Wendy Mogel

A kötetbe sorolt, az elmúlt hét-nyolc évben keletkezett esszéknek egy (a Kádár József-reminiszcencia) kivételével, bár többnyire akaratlanul, a "zsidó-problematika" a kovásza. Az egyes írások a szerző reményei szerint többségükben önmagukban is "megállnak", az alkotói szándék pedig kettős: a könyvet egyfelől újabb adaléknak szánom egyik történészi rögeszmém, az általam (Szemere Bertalan, Kemény Zsigmond, Takács Péter és Tóth Zoltán nyomán) "nemesi polgárisodásnak" nevezett jelenségcsoport a magy

A zsidók önmeghatározásának egyik típusa szerint azok a zsidók, akik istenfélők, az epikureus és agnosztikus életszemléletűektől elkülönülve zárt rítusközösségben élnek, a halacha előírásait követik, és az isteni gondviselésben bíznak. A másik változat azokat tartja zsidóknak, akiket a soa traumája határoz meg, gyászolják felmenőiket, miáltal emlékezeti és gyászközösséget alkotnak. A harmadik önmeghatározás szerint azok a zsidók, akik szolidárisak Izraellel, és pozitív zsidó jövőképük van. A neg

A kötet a zsidó dráma és színház történetét az identitás szempontjából vizsgálja olyan határterületek bevonásával és átlépésével, mint a judaisztika, és a szélesebb értelemben vett zsidó tudományok, az irodalomtörténet, illetve a színház- és drámatörténet, de a téma jellegéből adódóan egyes pontokon a történelem, a néprajz, a filozófia, a zenetörténet és a művelődéstörténet is szerephez jut. A szerző az egyes korok drámai, zenei, kulturális és történelmi kontextusának bemutatása mellett néhány r

A hétköznapokban minden szülő szembesül azzal a fogas kérdéssel, hogy mennyire lehet engedékeny vagy éppen szigorú a csemetéjével. A korlátok felállítása cseppet sem könnyű dolog, és a család valamennyi tagjától rugalmasságot kíván, hiszen a gyerekeink ugyanúgy folytonosan változnak, fejlődnek, mint mi magunk. Ám a szüntelen változás ellenére szükség van bizonyos szabályokra, amelyeknek következetes betartása és betartatása biztos, szilárd alapot teremt a családnak mint közösségnek. Wendy Mogel

A kötetben közölt írások szerzője brit antropológus, a Max Gluckman nevével fémjelzett manchesteri antropológiai iskola képviselője. Tanulmányai, amelyek mindenekelőtt izraeli, walesi és magyarországi zsidó közösségekben végzett terepmunkán alapulnak, négy évtized kutatásaiból nyújtanak keresztmetszetet. A szerző az 1960-as évek végén a Gluckman vezette nagy nemzetközi izraeli szociológiai-szociálantropológiai projekt résztvevője vo< később figyelme szűkebb pátriája, Wales irányába fordult, ahol