Ferenc Könyvkiadó

Ez a regény félig mese, és csak félig valóság. De hát ez így is jól van, hiszen annyi mindent tudunk már a hajdani török világról, hogy jólesik olyankor kötetlenül elálmodni rajta, és azoknak a régi, nehéz időknek emlékét a képzelet játékával deríteni. Így tett Barabás Tibor is: kis regényében egymást kergetik a kalandok és az izgalmas bonyodalmak, miközben kedves hőseinek, Pethő Miskának, a derék csizmadialegénynek és Balajti Piroskának, a legszebb újvári kislánynak operettbe illő szerelmét szö

Süni második osztályos, van egy nővére, aki már felső tagozatos, vannak szülei, nagyszülei, szóval Süni egy rendes, átlagos nyolcéves srác. A lakáskulcsot is ugyanúgy a nyakában hordja, mint a többi rendes, átlagos gyerek, hizsen a szülei neki is igen ritkán vannak otthon. Ki tudja azonban, hogy mi minden történhet egy rendes, átlagos sráccal? Csupa rendkívüli. Süni számára ezer meg ezer veszélyt hordoz a világ, és nem mindig lel maga mellett olyan felnőttet, akihez segítségül fordulhatnak. Süni

Az izgalmas események színhelye egy pályaudvar, annak is külső vágányai, amelyek egyikén öreg, kiszuperált mozdony várja a sorsát. Múzeum lesz belőle, vagy kohóba vetik? Addig is, amíg a sorsa eldől, gyerekek álmodozásának, vidám játékainak színtere. Örömüket azonban csakhamar megrontja valami. Más gyerekek, jobban mondva suhancok is felfedezték az elhagyott vágányokat. Ők azonban nem játszani akarnak - hiszen a vagonok kifosztása csöppet sem játék.

Mi tagadás, azokban a régi, kalandos időkben sem volt könnyű kiismerni a lányokat! Lehetett valaki sok csatát megjárt vitéz lovag, népének hű fia, a királynak hű embere, ha egyszer megszerelmesedett, bizony könnyen a bolondját jártatták vele... Nos, valami ilyesmi történik ebben a könyvben is. Régi barátunk, a hős Kartal, beleszeretett a híres-neves, vitéz leányba, Bankó Virágba, s már-már leánykéréssel kezdődne a regény, hogyha... S ezzel talán megindul a páratlanul színes, lélegzetelállítóan i

Gilly minden vágya az, hogy csodálatos mamájával élhessen, nem pedig különböző nevelőszülőknél, mint már annyi éve. Ez a mostani helye pedig... Ez aztán túltesz minden eddigin, ahol megfordult! Hogyan várhatta bárki is, éppen tőle, akit megyeszerte jól ismernek, hogy elfogadja ezt a termetes, írni is alig tudó özvegyet, Mrs. Trottert, nem kevésbé szörnyű gyerekét vagy azt a töpörödött, öreg, vak négert, aki ugyancsak ehhez az enyhén szólva is furcsa családhoz tartozik?! Sajnos új tanára, Miss Ha