Dezső Pacsirta

Kosztolányi 1924-ben megjelent Pacsirta című regénye a századforduló Magyarországának - elsősorban a vidéki elmaradottságnak - kritikáját adja, de a parlagiság mellett a szecessziós (dekadens) modernség divatját is kipellengérezi. A kortársak mind egyetértettek abban, hogy az író a címszereplőt "legendásan csúf" húgáról mintázta. Kosztolányi erről egyik nyilatkozatában sem beszélt, de nem is tagadta, hogy egy általa ismert vénlány alakja adta az alapötletet. A regény másik fontos életrajzi vonat

„Mennyit szenvednek a gyermekek a szülők miatt, és a szülők a gyermekek miatt.” Milyen élete lehet egy kisvárosi, szüleivel élő felnőtt lánynak, akit a széltől is óvnak, és akiért anyja és apja feláldozza az életét? És mi történik, ha ez a lány, akit Pacsirtának becéznek, egyetlen hétre elutazik? A Vajkay szülők napról napra visszatérnek ahhoz a színes élethez, amit a bezárkózásuk előtt éltek, mielőtt úgy döntöttek, meg kell óvniuk a lányukat a világ kegyetlenségétől. Azért, mert ők maguk is c

,,A regényben a megértés módja mutatkozik kulcskérdésnek. Ijas kezdetben egyáltalán nem törekszik semmiféle megértésre, a szecesszió eredeti jelentésének megfelelően igyekszik különcnek, idegennek beállítani magát. Számára a fájdalom, jóllehet saját sorsá