Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkij számára – írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony – »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak

Dosztojevszkij ​számára – írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony – »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéj&eacu

Használt, papír dísztokos.

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásas

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásas

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi ré

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezárt nye

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi r

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezárt nye

Bűn és Bűnhődés Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának s

- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn?

"- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn? Dehogy törődöm vele, eszem ágában sincs elmosni.Mit böködnek felém mindenfelől: "bűn, bűn!" Csak most látom igazán, micsoda ostobán gyenge jellem vagyok, most, miután rászántam magam, hogy vállalom ezt a felesleges szégyent! Egyszerűen gyengesé

- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn?

"- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn? Dehogy törődöm vele, eszem ágában sincs elmosni. Mit böködnek felém mindenfelől: "bűn, bűn!" Csak most látom igazán, micsoda ostobán gyenge jellem vagyok, most, miután rászántam magam, hogy vállalom ezt a felesleges szégyent! Egyszerűen gyenges

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezárt ny

Bűn és bűnhődés - Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szí

"- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn? Dehogy törődöm vele, eszem ágában sincs elmosni. Mit böködnek felém mindenfelől: "bűn, bűn!" Csak most látom igazán, micsoda ostobán gyenge jellem vagyok, most, miután rászántam magam, hogy vállalom ezt a felesleges szégyent! Egyszerűen gyenges