Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkij számára – írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony – »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak

Használt, papír dísztokos.

Dosztojevszkij ​számára – írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony – »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéj&eacu

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásas

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi ré

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezárt nye

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezárt nye

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi r

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezár

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezárt

- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn?

Vári Erzsébet új fordítása 2004-ben jelent meg először, munkájában a régebbi, archaizáló nyelv helyett az új, városi stílust használja. Így ír stílusválasztásáról: „Az újabb kutatások azt is bizonyítják, hogy Dosztojevszkij korának szinte minden nyelvi rétegéből merített írás közben (…) gyakran a szleng határát súroló pétervári mindennapi beszédmód elemeit, sőt barátai vagy saját önálló szóhasználatait is beépítette művébe. Ezenközben szándékosan nemegyszer tartózkodott az egyértelmű, lezárt

"- Bűn? Miféle bűn? - kiáltott az fel egyszerre tombolva. - Az, hogy megöltem azt az ocsmány, kártékony tetvet, azt az uzsorás vénasszonyt, akinek az elpusztításáért negyven vétkét megbocsátják az embernek, aki a szegények életnedvét szívta, ez lenne bűn? Dehogy törődöm vele, eszem ágában sincs elmosni. Mit böködnek felém mindenfelől: "bűn, bűn!" Csak most látom igazán, micsoda ostobán gyenge jellem vagyok, most, miután rászántam magam, hogy vállalom ezt a felesleges szégyent! Egyszerűen gyenges