Budapest Főváros Levéltára

Budapest Főváros Levéltára a Budapest Történetének Forrásai sorozat 11. kötetében jelentette meg Vázsonyi Vilmosné (Szalkai Schwartz Margit 18771949) 1946 és/ vagy 1947 első hónapjaiban írt emlékiratait, amely az 1931-ben megjelent Az én uram kötete folytatásának tekinthető. A megszületése után hatvannyolc évvel nyomtatásban megjelent kézirat számos adalékkal szolgál a korszak politika-, város- és művelődéstörténészei, a gender-kutatók, de az irodalomtörténészek számára is. A kézirat megszületés

A Várostörténeti tanulmányok 14. kötetében szereplő tanulmányok kiválasztásakor a szerzőt az a szándék vezette, hogy Budapestet a középpontba állítva az új- és jelenkori várostörténet lehetséges témáinak és módszereinek széles skáláját vonultassa fel. A kötet első részében Budapest történelmi városnegyedének, a Belső-Erzsébetvárosnak 1921. századi történelme tárul fel, a második rész tanulmányai a városi kultúrák, szubkultúrák, közösségek kérdését járják körül, a harmadik rész írásainak mindegyi

Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének megismerésére irányuló kutatások mindig fontos forrásként kezelték a forradalomra következő megtorlás, elsősorban a büntetőeljárások iratait. Szakolczai Attila monográfiája a Tóth Ilona és társai elleni büntetőeljárást vizsgálja. A szerző szerint a Tóth Ilona és társai elleni per, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó büntetőeljárások egyaránt koncepciós-konstruált perek voltak. Céljuk nem az 1956-ban történtek feltárása, hanem a decemberi párt

A kommunista állampárti rendszert, annak működését, szókészletét huszonhét évvel a bukása után is homály övezi. A nómenklatúra-káder és a nómenklatúra-rendszer fogalmakat, bár az utóbbi évtizedekben nagy nyilvánosságot kaptak, egyfajta titokzatosság övezi, és lényegében azok sem tudnak róla sokat, akik e szavakat használják. Rácz Attila kutatásai fókuszában ez utóbbi kérdéskör, mégpedig a fővárosi hatalmi elit rekrutációja és kilépése, képzettsége, mobilitása áll úgy, hogy - a rendelkezésre álló

A 18. század kutatása, ezen belül az országgyűlések története a magyar történettudomány kevésbé kutatott területei közé tartozik, azért is örvendetes Nagy János 1751. évi országgyűlésről írt, hiánypótló munkájának megjelenése. A szerző alapvető fontosságú témát választott, ugyanis az 1751. évi országgyűlésen történtek ismerete az uralkodó és a magyar rendek viszonya későbbi alakulásának megértéséhez nélkülözhetetlen. A szerző hatalmas levéltári forrásanyagot dolgozott fel és végezte el a jómódú

Nagy Sándor a "Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából" 5. köteteként és a "Magyar Családtörténetek: Tanulmányok" 2. köteteként megjelent munkájában a magyar főváros 19. századi válási népmozgalmának felvázolására vállalkozott. Azt vizsgálta, hogy milyen szerepet játszott a házasságok szabályozásában és a házassági konfliktusok kezelésében a jog, továbbá az állam, a bíróságok és maguk az érintett házaspárok. A válóperes iratanyag elemzése - a 19. század végéig csak a válások éves számát közl

Budapest Főváros Levéltára Budapest Főváros Önkormányzata támogatásával projektet indított a Budapesten élő romák történetének feltárására, megismerésére és megismertetésére. Ennek keretében jelent meg ez a tíz szerző közreműködésével összeállított forráskiadvány, amely kilenc nagyobb témakör köré csoportosul. A szerzők a kötettel segítséget kívánnak nyújtani a téma kutatói számára, hogy könnyebben megtalálják azokat a forrásokat, amelyek felhasználásával átfogóbb képet kaphatnak a budapesti cig

Az első világháború utáni magyar memoárirodalom jelentős része foglalkozott a hadifogságban eltöltött évek személyes élményeivel. Kevésbé került be a hazai köztudatba a fogság egy másik, főként civileket érintő formája, az internálás, amely a háborús erőszaknak korábban Európában ismeretlen színterét nyitotta meg. Magyarországon a történész szakma gyakorlatilag semmilyen figyelmet nem szentelt az első világháború alatt magyar internálótáborokba zárt, illetve rendőri felügyelet alá helyezett külf

Óbuda gyakran kerül szóba a vendéglátással kapcsolatban, számos munka született az óbudai kocsmákról, fogadókról, éttermekről. Ezek az írások azonban kivétel nélkül a 19. századvégi, 20. századi állapotokat vizsgálják - a mai napig a városrész identitásának meghatározó eleme "Krúdy Óbudája". De miből és hogyan született meg ez a jellegzetes, a budai Tabánhoz vagy a bécsi Grinzinghez hasonlítható külvárosi kiskocsmás negyed a 19. század végére? Erre a kérdésre keresi a választ Simon Katalin friss

Kardos András a nyolcvanas években több évig kérlelte Vajda Mihályt, hogy készítsenek egy hosszú interjút Lukács Györgyhöz fűződő kapcsolatáról, a Lukács köré szerveződő Budapesti Iskoláról, az Iskola felbomlásának körülményeiről. Az interjú végül 1984-ben készült el, a gépelt kéziratot azonban a rendőrség elkobozta. Az interjú kéziratának másolata, amely e kötet alapjául szolgált, közel négy évtizeddel később került elő a másolatról elfeledkező Vajda Mihály pincéjéből. A filozófus halála után m

A könyv mintegy félezer darabból álló családi levelezésen és családi fényképeken keresztül enged bepillantást a Pátkai család, egy középosztálybeli fővárosi família életébe a második világháború által teremtett rendkívüli körülmények között. A Pátkai család levelezése az 1940-es évekből 2016-ban ajándékozás útján került Budapest Főváros Levéltárába, a leszármazottak azon kívánságával, hogy azok megjelenhetnének könyv formájában. A Budapest Főváros Levéltára és az Eötvös Loránd Tudományegyetem B

A 19. század 20-as éveitől kezdve Magyarországon a nemzet került a gondolkodás és a közbeszéd középpontjába. A viták nemcsak az országgyűlésen és más politikai fórumokon zajlottak. A bálokon, divatlapokban és általában a nyilvánosság színterein a nemzeti problematika mindenki számára érthető formában jelent meg: a nyelv, a zene és a tánc mellett az öltözék lett a nemzetiesedés mértékének mutatója. A kötet azt mutatja be, hogy elsősorban a divatsajtó és másodsorban a divatos holmik előállítói mil