Attraktor hunok

A kötetben olvasható sorok szerzője Edward Gibbon (1737-1794), kora egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású angol történésze volt. Kortársai és az utókor szakmai elismerését „A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története” című, 1776 és 1788 között hat kötetben megjelentetett munkájával vívta ki. Ez a számos kiadást megért műve is megkerülhetetlen alapnak számít, a Gibbon által alkalmazott kutatási módszerek pedig a későbbi történészek generációinak váltak zsinórmértékéül. A kötet TAR

"Mesés eredetet tulajdonítottak nekik, amely méltó volt megjelenésükhöz és viselkedésükhöz; eszerint Szkítia boszorkányai, akik piszkos és gyilkos üzelmeik miatt kiűzettek a társadalomból, a pusztaságban közösültek pokolbéli szellemekkel; s a hunok voltak eme utálatos közösülés sarjadékai. Ezt a mesét, bármennyire is tele volt borzalmakkal és abszurditással, mohón szívta magába a gótok hiszékeny gyűlölete; de, miközben kielégítette a gyűlöletüket, a félelmüket is növelte, mert a démonok és boszo

"Priskos műve egészében nem áll rendelkezésünkre: amire mi mégis Priskos töredékeiként szoktunk hivatkozni, az más görög vagy latin szerzők kivonatai, utalásai nyomán olvasható, akik - állításuk szerint - még olvasták Priskos művét. A priskosi életmű fennmaradása elsősorban a VII. Kónstantinos Porphyrogennétos udvarában működő filológusok munkáját dicséri, akik elolvasva Priskos művét, abból a követjárásokra vonatkozó részeket kivonatolták." A jelen kötet Priskos 44 biztos töredékének és két te

„Priskos műve egészében nem áll rendelkezésünkre: amire mi mégis Priskos töredékeiként szoktunk hivatkozni, az más görög vagy latin szerzők kivonatai, utalásai nyomán olvasható, akik – állításuk szerint – még olvasták Priskos művét. A priskosi életmű fennmaradása elsősorban a VII. Kónstantinos Porphyrogennétos udvarában működő filológusok munkáját dicséri, akik elolvasva Priskos művét, abból a követjárásokra vonatkozó részeket kivonatolták.” A jelen kötet Priskos 44 biztos töredékének és két tes

"A történeti székely rovásírás hatását tekintve legfontosabb dokumentuma Thelegdi János Rudimenta priscae Hunnorum linguae (A hunok régi nyelvének alapjai) című tanulmánya, vagy pontosabban az aköré épülő kézirat, amely még további, különböző eredetű szövegeket is tartalmaz. A XVII-XVIII. század kéziratos írásbeliségének nagyobb része olyan erősen a Rudimenta hatása alatt alakult, hogy anélkül nem is értelmezhető helyesen. A rovásírás tudományos kutatásának tehát elkerülhetetlenül az egyik alapv

A XVII-XVIII. század kéziratos írásbeliségének nagyobb része olyan erősen a Rudimenta hatása alatt alakult, hogy anélkül nem is értelmezhető helyesen. A rovásírás tudományos kutatásának tehát elkerülhetetlenül az egyik alapvetése a Rudimenta szövegének a széles nyilvánosság rendelkezésére bocsátása. Ez ugyan a XIX. század végétől többször megtörtént (nagyobb összefoglaló munkák részeként) az akkor elérhető egy-két kézirat alapján, minden szövegkritikai vizsgálat nélkül, de nem szorul magyarázatr