Arkadia

Shaw regénye igazi sikerkönyv, mely egy szegény amerikai család életét mutatja be közvetlenül a második világháború utáni két évtizedben. Három főhőse van, a Jordache család gyermekei, akik egy New York melletti kisvárosban, egy szegényes pékműhely fölötti lakásból indulnak el a felnőtt életbe. A szülők - az első világháborúban megrokkant, Németországból emigrált pék és az amerikai árvaházban felnőtt sérült lelkű anya - mindketten érzelemszegény, korlátolt emberek. Az örökös veszekedéstől és pan

Garp szerint a világ olyan, hogy emlékeznünk kell mindenre. írta Donald Whitcomb, Garp életrajzírója. De ki ez a Garp, akinek sorsa egy életrajzíró tollára kívánkozik? Ami azt illeti, nem egy hétköznapi figura. Már a fogantatása sem mindennapos történet: ápolónő anyja, Jenny sohasem kért a férfiakból, ám mivel gyermeket mégiscsak szeretett volna, ezért teherbe ejtette magát egy halálosan sebesült háborús katonával. Garp tehát így született, és anyja erős egyénisége egész további életét áthatja.

A figyelmetlen ember "messzire néz, talán erős távcsövet használ, s nagyon jól látja a város romjait az előző éjszakai pusztító földrengés után. De nem veszi észre, hogy ugyanakkor az orra előtt meghasad a föld, és saját háza mindjárt összeomlik." Nagy összefüggésekben szemléli a világot, azt azonban nem látja meg, hogy saját tisztességesnek hitt felesége valójában kerítőnő, aki tulajdon lányát is kész kiközvetíteni. Még a vérfertőzés sem riasztja vissza. A regény újságíró főhőse ezzel a ténnyel

A világhírű magyar származású írónő regénye közel egymillió példányban jelent meg a nyugati világban. Méltán, mert a Május Manhattanben egyenes folytatása a „Neonfény a Nílus felett” című ugyancsak világszerte ismert regényének. A lüktetően izgalmas történet főbb szereplői már az első kötetből ismerősek, életük e könyv lapjain tovább folytatódik. A történelmi a háttér a 1950-60-as évek. Monte-Carlo, Athén, majd New York a színhely, itt a magyar menekültek egy csoportja hazára lel. A rokonszenves

A figyelmetlen ember "messzire néz, talán erős távcsövet használ, s nagyon jól látja a város romjait az előző éjszakai pusztító földrengés után. De nem veszi észre, hogy ugyanakkor az orra előtt meghasad a föld, és saját háza mindjárt összeomlik." Nagy összefüggésekben szemléli a világot, azt azonban nem látja meg, hogy saját tisztességesnek hitt felesége valójában kerítőnő, aki tulajdon lányát is kész kiközvetíteni. Még a vérfertőzés sem riasztja vissza. A regény újságíró főhőse ezzel a ténnyel

A Szerelem és halál órája, a talán legtöbbször megjelent műve Remarque-nak, 1952/53-ban íródott, a háború utáni Németország hihetetlenül friss élményeiből táplálkozva. Ugyan a szerző maga nem vett részt a második világháborúban, sőt ellene tiltakozva hagyta el Németországot már a hitleri hatalomátvételkor, és Marlene Dietrichhel együtt a legaktívabb antifasiszta németek voltak. Mégis ugyanaz az élmény, ami a Nyugaton a helyzet változatlan című regényét tette halhatatlanná, íratta meg a már jóval

"Egyszer megírom majd Sophie életét s halálát, hogy szemléltessem, mennyire nem vész ki e világból a gonoszság."Az amerikai író nagyszabású regényének főhőse, Sophie, a konzervatív, sőt antiszemita lengyel lány a véletlen folytán kerül Auschwitzba, ahol előkelő árja létére zsidósorsot él meg, olyan sorsot, amelyen szerelmének, Nathannak fizikailag nem kell átesni. S itt jön a regény egészen eredeti paradoxona: Nathan számára az európai lidércnyomás - még közvetlen átélés híján is - olyan személy